WeBible

1 - Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

2 - Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

3 - Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

4 - Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

5 - Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

6 - Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

7 - Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

8 - Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

9 - Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

10 - Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

11 - És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 - Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

13 - És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

14 - Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 - Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 - Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17 - Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18 - A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19 - Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20 - Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21 - Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.